Egy pár éve elterjedt egy nemzetközi kifejezés magyarul is, hogy „milyen kínra ad választ egy megoldás”, vagyis van-e létjogosultsága egy találmánynak, vállalkozásnak. Nos, a Coravin esetében ez a kín szó többszörösen is releváns.
Szerző: Németh Ágnes
Előre leszögezem, hogy semmilyen üzleti kapcsolatban nem állok a Coravin céggel, sem annak magyarországi disztribútorával. Egyszerűen jó a sztori, meg amúgy zseniális a találmány, így hát elmesélem.
Kiűzetés a paradicsomból
Greg Lambrecht egyetemista korában egy pillanat alatt borőrült lett, elég volt egy Napa-völgybeli kirándulás, és egy korty cabernet sauvignon. „Én olyan csodálatos ízt addig nem éreztem”. Szerencséjére felesége osztozott a magas minőségű, kifinomult borok iránti rajongásában – persze az is lehet, hogy eszerint választott párt. Orvosként jól keresett, megengedhette magának a csúcsbirtokok legjobb évjáratait is. Esténként nagy gonddal választották ki, hogy mit hozzanak fel a pincéből, mit igyanak a vacsora mellé. Gyertyafény, burgundi, marhasült – igazi földi paradicsom volt az életük, mígnem az asszonyka áldott állapotba nem került. Persze, még nagyobb volt az öröm, de Greg ott maradt egy dilemmával: mi lesz most a remek boros vacsorákkal? Egy egész palackkal nem akar elfogyasztani egy este (felelős orvos, tudja, hogy azért az sok), a feleség maximum beleszagol, de mi lesz akkor a palack másik felével? Másnapra már nem az a csoda, amiért érdemes volt annyi pénzt kiadni (és annyit műteni, hogy megkeresse rá a pénzt), szóval Greg, aki munkával kereste a pénzt, még ha sokat is, képtelen lett volna eltékozolni azokat a szépségeket a pincéjében.
Nos, hát ez nem jött be…
Greg Lambrecht tehát az orvostudománynak szentelte életét, kifejlesztett egy olyan kemoterápiás eszközt, amelyet a bőr alá ültetett, így munkája során gyakran használ hosszú, nagyon vékony tűt. „Jó vagyok abban, hogy tűt használjak, és hogy ne okozzak sérülést.”Addig-addig elmélkedett a tűt nézegetve, míg megtalálta a megoldást: egy tűt, amely áthatol a dugón, kiszívja a bort, majd távozik, hagyva, hogy a parafa pórusai összezárjanak, mintha a tű sosem járt volna ott. Megszületett a Coravin, egy masina, amivel kinyerhetünk egy pohár bort a legértékesebb borainkból, úgy, hogy azt meg sem kell bontanunk. Sőt, a szerkezet nemcsak kiszívja a bort, hanem védőgázt is fecskendez a kiszívott bor helyébe, hogy az oxidáció lehetőségét is csírájában elfojtsa.
Ahogy Greg mesélte, az első széria nem sikerült tökéletesen. Számtalan étteremben teszteltették, és az eredmények nem voltak tökéletesek, márpedig egy tökéletlen találmánynak semmi értelme. Greg elmondta, hogy roppant keserves volt látni, hogy mennyi pénzt dob ki az ablakon, mégis úgy döntött, hogy visszahívja a termékeket, mindenhonnan.
Hogy senki meg ne tudja…
Aztán persze további kísérletezéssel, csiszolgatással sikerült tökéletesíteni a találmányt, mára a Coravin minden magára valamit adó borbárban és étteremben ott van. Már Spanyolországban éltem, amikor megismerkedtem egy barcelonai fine wine kereskedővel, eljött hozzám, hogy megkóstoljon pár bort. Megvoltak az erre a célra szánt palackok, de belelkesedtem, és eszembe jutott, hogy van még egy palack Grand Bleu valahol, Kovács Nimród csúcs kékfrankosa, ami ugyan nem az enyém, a lányom kapta egy ismerősünktől a 18. születésnapjára. Már-már eltulajdonítottam volna küldetéstudatból, de a kereskedő előkapta a hátizsákjából a hordozható Coravinjét, megkönnyítve a döntésemet. Kinyert egy kóstolónyit a palackból, szinte csak pár cseppet, aztán profin felírta a palackra egy fehér filccel, hogy mikor történt a korty kiszipolyozása. Már nem emlékszem, hogy végül mikor ittuk meg a Grand Bleu-t, de arra igen, hogy hibátlan volt. A becslések szerint jelenleg évente 250 millió pohár bort töltenek Coravin segítségével – és van pezsgőre alkalmazható Coravin-eszköz is!