A minap kezembe akadt egy 2008-as főszerkesztői beköszöntőm még a Decanter magazinból. A nemrég piacra dobott Pommery Pride champagne vidám, a hétvégi berlini ámokfutás pedig szomorú apropót ad arra, hogy elővegyem. A következő szöveget tehát 18 évvel ezelőtt írtam.
A nyitókép illusztráció, Pexels / Cottonbro Studio
A másik bor
A napokban egy kedves házaspár meghívott egy kóstolóra. A kis vakteszt igazán szellemes volt: először nyolc fehérbort jellemzett vakon a félig szakemberekből, félig bartokból álló társaság úgy, hogy nem tudtuk, melyik a meghívók bora. A második felvonásban négy fogás mellé kóstoltuk ugyanazt a nyolc bort, de hogy cseppet se befolyásoljon minket még a saját, korábban felállított rangsorunk sem, a poharak számozását összekeverték. Mindezzel annyit kívántak megtudni, hogy más, hasonló kaliberű borok mellett hogyan állja meg a helyét a saját boruk, valóban illik-e fűszeres, ázsiai fogások mellé, ahogy képzelték, és egyáltalán, mi a véleménye a meghívottaknak a boraikról. Boraikról, merthogy három boruk szerepelt a nyolc minta között. Az egyik nálam első helyen végzett, megelőzve egy francia bort Vouvray-ból, egy portugált és a többi magyart. Ebben az egészben nincs semmi szokatlan, ugye? És ha elmondom, hogy a házaspár mindkét tagja férfi? Erre kicsit csendben marad a beszélgetőpartner, és ha így tesz, az tán még a jobbik eset. A mai magyar felvonulászivataros időben ennél sokkal gyakoribb a hirtelen jövő ítélet, a megvetés vagy a kinevetés. Sokgyermekes családból származom, lassan én is sokgyermeket produkáló családanyává válok, nem tudok elképzelni másféle életet magam számára. De ettől függetlenül, a házaspár mindkét tagja nyílt, őszinte és kedves, és ami a lényeg, a boruk valóban jó volt! Kell ennél több?
Ha messziről, de valamiképpen mégis párhuzamba állítható e havi tesztünk témája. Kóser borokat kóstoltunk, amelyek egyetlen vallás szabályai szerint készültek, ez a vallás pedig Magyarországon kisebbség. Nem hördül-e fel a többség? De, könnyen lehet, hamar hördülünk manapság. Az újságíró azonban legyen kíváncsi, hiszen így mutathat meg kisebbségnek és többségnek új dolgokat, így viheti – ha csak hangyányit is – előbbre a világot. A teszt előtt mindannyian azon tanakodtunk, hogy vajon másak lesznek-e ezek a borok, jobbak vagy rosszabbak, alkoholosabbak vagy vékonyabbak, illatosabbak vagy hosszabbak stb. A teszt konklúziója azonban egyértelműen az volt, hogy akár bármely más teszten, itt is voltak gyengék és kiválóak, ilyenek és olyanok, szépek és kevésbé szépek. A szőlő nem törődik a vallásokkal, akaratosan érvényesíti saját illat- és ízvilágát, az oktalanok meg háborúzzanak csak a vallásaikkal, de jobban teszik, ha inkább boroznak helyette. Mi pedig hamarosan megkóstoljuk a miseborokat is!
2008. augusztus, Decanter magazin, magyar kiadás
