„Knock-knock-knocking on heaven’s door” – énekli Axl Rose a Guns N’ Roses egyik legnagyobb slágerében, és énekelte Ganxsta Zolee 6 évvel ezelőtt a Jackfall Bormanufaktúrában egy koncerten, a Villányi borvidéken. Az akkori tulajdonos már nincs köztünk, egy tragikus autóbalesetben halt meg mindössze egy évvel a koncert után, rá is emlékeztünk a Jackfall 25 éves fennállása alkalmából rendezett kóstolón. Az ember ritkán bőg és nevet ennyit egy borkóstolón, mint én ott, a Kőleves étteremben.
Szöveg: Németh Ágnes
„Az élet szép, és egyetlenegy dolog árthat ennek a szépségnek: ha te hülye vagy, és nem tudsz élni.” Jandrasics Gábor
Nehéz örökség
A kisjakabfalvai birtok születésnapját nem véletlenül ünnepeltük a pesti belvárosban található Kőlevesben – Elek Imola, az egyik tulajdonos üzemelteti ugyanis az éttermet. A Jackfallban lévő részét édesanyjától örökölte, aki társával, Jandrasics Bori édesapjával együtt ugrott fejest a borászkodásba. Ahogy Imola a nyitóbeszédében elmondta, nehéz örökség ez. „Csodálom őket, hogy minden borászati ismeret nélkül belevágtak. Azt mondogatták, hogy nincs baj, mert a termelés és a fogyasztás egy kézben van – azaz lelkesen fogyasztották a saját borukat –, de ez üzletileg nem fenntartható.” Bori és Imola nem kérték a nyakukba a borászatot, de úgy tűnik, egészen jól elboldogulnak, és ebben segítségükre van Kőszely András borász, aki szinte a kezdetektől velük van. A kezdetek kapcsán ki is alakult egy kis diskurzus: a 25. jubileumot ünnepeltük – de az első bor 2000-es, mutatott rá az első címkére a borász kedvesen kekeckedve. „Nem baj, a 25. évfordulót ünnepeljük” – intézte el Bori mosolyogva, és innentől kezdve el is volt intézve.
Balra Jandrasics Bori és Elek Imola tulajdonosok, jobbra Kőszely András borász tölt bort (Fotó: Horváth Zoltán)
Végtelen cukiság
A kóstolóhoz Boriék kitaláltak egy forgatókönyvet, amitől egy kicsit izgalmasabb lett a dolog, de nem komplikálták túl, mégis laza volt és családias. A családiassághoz hozzájárult, hogy jelen volt számos kisebb-nagyobb gyerek, akik sürögtek-forogtak koruknak megfelelően, a nagyobbak regisztráltak, útba igazítottak, a kisebbek meg csak azt csinálták, amit a kisgyerekek szoktak. Minden vendég kapott egy kis térképet, három állomást kellett meglátogatni, a negyedik már a cél volt. Az elsőn az aktuális boraikat kóstolhattuk, a másodikon előszedték a korábbi évjáratokat, igazi kincsek voltak, a harmadik pedig egy különterem volt, ahol egy videót nézhettünk meg, benne többek között az említett Ganxstás koncerttel, interjúkkal, beszélgetésekkel, emlékezetes pillanatokkal. Itt kóstolhattuk meg a Jackfall-párlatokat, aztán a célban még egy palack bort is kaptunk. Itt is családtagok ültek, itt volt Bori édesanyja is, aki elárulta, hogy hat unokája van jelen. De a vendégek is családtagnak érezhették magukat, teljesen idegenek is hamar szóba elegyedtek, és együtt vitatták meg, hogy vajon a 2005-ös Magnum Grand vagy a 2006-os jobb-e.
Balra a filmvetítés a párlatokkal, jobbra pedig a jelenleg is kapható Jackfall-borok (Fotó: Horváth Zoltán)
A legjobb syrah, a best of kékfrankos vagy a kedvenc franc?
Az elmúlt években volt szerencsém sok Jackfall-bort kóstolni, sőt, kóstoltattam is. Párizsban, a nagy Wine Paris expón magyar borászatokat képviseltem, és egyszer egy spanyol ismerős odahozta az Oxford Wine Company borbeszerzőjét. A roppant jóképű, ám nagysága és fontossága tudatában lévő úriember a spanyol borai miatt jött, de udvariasságból hajlandó volt egyetlen bort megkóstolni. A 2019-es Jackfall Villányi Franc-t toltam elé, belekóstolt, és egy pillanat alatt leolvadt az arcáról a pökhendiség. „Oh, it’s fucking good” – dünnyögte elképedve. A portugieser boraik mindig rácáfolnak arra a vélekedésre, hogy a portugieser nem érlelhető: a legutóbbi Portugieser du Monde győztes bora (érlelt kategóriában), a 2022-es Gesztenyés Portugieser most is hihetetlen formában volt. Koncentrált, izgalmas, lecsengésében szinte csípősen pikáns, de élvezetesen. A Kékfrankos Premium 2020-as boruk az első nemzetközi kékfrankosversenyen, az Blaufränkisch International Competition-ön nagyaranyat kapott, és a vörösborok közt champion lett. A 2018-as Classicus Kékfrankosuk bekerült a legjobb 25 magyar kékfrankos közé, ezért résztvehettek Bécsben, a VieVinum expo keretében egy nagy kékfrankosbemutatón. A 2020-as Jackfall Syrah Prémium pedig a 2025-ös Villányi Borverseny legjobb syrah-ja lett – nem csoda, a syrah-ra jellemző buja gyümölcsösség és izgalmas fűszeresség együtt van jelen, mellé bársonyos, sűrű textúrájú, végtelenül élvezetes, igazi nagy bor. Az ára is borsos (a syrah / shiraz borok jellemzője egy kis borsosság), 29 900 Ft / palack. Petrányi Gábor, a Jackfall kereskedője cseppet panaszkodott amiatt, hogy az emberek 800 Ft-ért akarnak jó bort venni, és csodálkoznak, hogy annyiért nincs, de egy korty Jackfall-pezsgővel gyorsan véget is vetett a borús gondolatoknak. Aki kóstolta ezt a pezsgőt (Jackfall Brut Nature Chardonnay 2020), és nem tetszett neki, az kóstolja meg most! Nem egészen ugyanaz a pezsgő, ugyanis a most kapható palackok már a második degorzsálásból vannak, vagyis hosszabb időt töltöttek a zamatokat és komplexitást adó élesztővel.
A fenti felsorolásban csak a legfontosabb elismeréseket említettem, de van még bőven VinAgora-aranyérem és más nemzetközi versenyarany is, a kékfrankosok elismeréseit itt szedték szépen össze.
Petrányi Gábor, a Jackfall kereskedője (a kép jobb szélén) (Fotó: Horváth Zoltán)
Más tollával nem!
A kóstoló elején összefutottam a nagy tudású Ercsey Dani kollégámmal, aki fénysebességgel kóstolta végig a teljes sort. A kedvencét firtatva a 2005-ös Grand Magnumot említette. „Esős év volt, szar évjárat volt Villányban, kevesen hagyták fent a szőlőt, csak a Csányiék és a Jackfall.” És éppen a kevesebb napfény miatt megmaradt savak miatt élénk és ragyogó még most is ez a 11 éves bor. Dani huncutul arra buzdított, hogy tréfáljam meg a borászt, kóstoljak bele, és mondjam meg, hogy november 1-jén szüretelték. Eleinte még meg is volt bennem a bátorság, de ahogy odaléptem Kőszely Andráshoz, azzal kezdte, hogy az első három palack nem az ő műve, és nem szeretne más tollával ékeskedni. Hát én sem akartam Dani információjával villogni, így inkább csak hallgattam, kóstoltam és pont jó volt.
Menjetek el Kisjakabfalvára, aludjatok ott, abban a házban, amibe egykor a néhai Jandrasics Gábor menthetetlenül beleszeretett.
És persze vegyetek Jackfall-bort, abszolút megérik az árukat!
És nézzétek meg a Ganxstás videót Jandrasics Gáborral és az ő életbölcsességeivel: