A világ leghosszabb borospincéjében mondjuk nem nehéz eltévedni, a Moldovai Mileștii Mici ugyanis összesen 150 kilométernyi pinceágat tartalmaz. Gagarin a szóbeszéd szerint azonban nem is itt, hanem a második legnagyobb moldovai pincében nem lelte a kiutat, ez pedig a Cricova borászat, a maga „bagatell” 120 kilométeres pincelabirintusával.
Két napig vedelt az űrhajós…
Az tény, hogy a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin a szovjetek hőse volt, ezért hurcolták végig az egész Szovjetunión, hogy minden leigázott ország láthassa, lám, milyen jó gazdátok van, mi juttattuk az első embert az űrbe, ergo mi vagyunk a világ urai, ami a Bábel tornya építőinek nem sikerült, az nekünk igen. Ez érthető, de hogy egy komoly kiképzésen átesett űrhajós eltévedne, netán azért, mert annyit vedelt? A protokolláris itatás érthető, ezt maga Gagarin is említette, mármint azt, hogy nehezen viselte, hogy mindenkivel innia kell. Karrierjéből adódóan aligha lehetett borissza, és valószínűleg elege lehetett a végtelen kötelező körökből.
Az idegenvezetők azonban gyakran előadják, hogy az űrhajós két nap után került elő, a többit pedig gondoljuk hozzá… Az igazság azonban az, hogy Gagarin este későn érkezett, és rövid, alig több mint kétórás látogatás után távozott, így valóban két külön dátum szerepelt a belépésnél és a kilépésnél, innen származhatott a lódítás. Gagarin ehelyett udvarias levélben méltatta a borokat és a vendéglátást, a levele ma is látható a cricovai pincében. Íme a levél oroszul alatta pedig magyarul:
В этих подвалах большое изобилие замечательных вин. Пожалуй придирчивый человек найдет здесь вино по своему вкусу.
Позвольте пожелать вам заполнить существующие подвалы Обилием медалей за замечательные вина. Если для этого не хватит металла на Земле, Обязуюсь доставить с Луны или других планет. Большое спасибо работникам сельского хозяйства и виноделам за ваш благородный труд.
Гагарин 18.9.1966
Ezek a pincék tele vannak temérdek csodálatos borral, még az igazán kifinomult borértő is valószínűleg talál itt kedvére valót.
Azt kívánom, ezek a mesés borok rengeteg érmet szerezzenek, annyit, hogy tele legyen az egész hatalmas pince. Ha nincs elég fém a Földön, ígérem, hogy a Holdról vagy más bolygókról fogom azt biztosítani! Nagyon köszönöm a szőlészeknek és a borászoknak nemes munkájukat.
Gagarin, 1966. szeptember 18.
Ó, nem is gondoltam, hogy ilyen nagy!
Moldova nemcsak a pincehosszban rekorder: méretéhez képest ebben a kicsiny országban terem a legtöbb szőlő, összesen 110 000 hektár. Minden 100 főre 4 hektár jut! Ugyanez a szám Magyarországon 0,0006 hektár. A funfacten felbuzdulva az állami bormarketing, azaz a Wine of Moldova nemrég új szlogent vezetett be: Unexpectedly Great. Magyarul nehéz lefordítani, mert a ‘great’ nemcsak nagyot, hanem nagyszerűt is jelent, és a szlogen épp ezzel játszik: nemcsak a hihetetlen nagy – az összterülethez képest – szőlőterületre utal, hanem a kiváló minőségre, amire a legtöbb fogyasztó nem is számít, főleg mivel alighanem a legtöbben az országocskát sem nagyon tudják hova tenni. Az előző szlogen egyébként A Living Legend volt, amit jó, hogy lecseréltek, szerintem, a méret nagyobb extra, mint a történelem – bár a történelem őket és tépte, főleg, mikor a szovjetek az alkoholtilalom miatt szinte az összes moldovai szőlőt kivágatták. No de feljöttek belőle, méghozzá mennyire!
A világrekorder pincerendszer egyik ága, jobbra pedig a Purcari borászat szőlői
Moldova, a boldog borország
Moldova azon kevés országok közé tartozik, ahol nem csökken a borfogyasztás. Egy 2023-as felmérés szerint az ivóképes korú moldovaiak 91,8%-a iszik bort, vagyis szinte mindenki. Ezt mondja Anasztázia is, egy nagyon vagány és komoly tudással bíró fiatal moldovai sommelier. „Igen, mi ezt csináljuk. Mindenki borozik, otthon a falumban, de fővárosban is, és persze verseng is mindenki, hogy kinek a családja készíti a legjobb bort a faluban, vagy ki rendeli a borbárban a legjobbat.”
Anasztázia elvitt egy borfesztiválra is a fővárosban, Chișinăuban, ahol kóstoltam borzalmasat és közepeset is, de a legtöbb bor izgalmas vagy minimum nagyon jó volt. A borfesztiválhoz egyébként a város ingyen adja a területet, a vendégek fizetnek belépőt és fizetnek a kóstolt borokért is, így a fesztivál jó lehetőség a termelőknek, hogy az ismertség növelése mellett értékesítsenek is.
Balra a fővárosi borfesztivál szeptemberben, középen az agilis Anasztázia a mesés borokat készítő TEWA pincészet borászával (akinek a pólóján az áll, hogy „fuck vivino, trust people you know”), jobbra pedig a legjobb vörösbor, amit kóstoltam, a Pripa borászat rara neagră szőlőből készült bora
Chișinău hangulatképek: egy parkbeli kávézó dekorációja, illetve egy kedves szoborpár egy randipillanatról
(Írta: Németh Ágnes)