A rosszindulat nem magyar sajátosság, ahogy a butaság sem, és máig nem tudom eldönteni, hogy e kettő közül melyik motiválta azt a hölgyet és partnerét, akik nem kevés kellemetlen percet okoztak nekünk pár héttel ezelőtt. Volt hajnali rendőri razzia, para, stressz, kételkedés. De minden jó, ha a vége jó, a tanulság pedig az, hogy van olyan japán, aki nemcsak fotózkodik a borásszal, hanem vásárol is…
Szerző: Németh Ágnes
Nyitófotó: Édes Regina
Nos, hát nincs mit szépíteni, felcseszték az idegeimet, és gondoltam, jó lenne valahol kiereszteni a gőzt, de ugyan hol? Aztán rájöttem, hogy erre van a Borbulvár, pont ezekért született, és történetesen közel állok a tulajdonoshoz…
Körültekintő az ember, de hiába?
Több mint két évtizede hívok meg külföldi borszakértőket magyar boros rendezvényekre, mostanra ebben az egyik legjobb lettem, ezt teljesen őszintén ki merem jelenteni. Nem olyan nagy titok a módszerem, talán annyi, hogy minden nemzetközi rendezvényt igyekszem kihasználni, nem lazsálok, nem a wellness-részleg örömeit élvezem ilyenkor, hanem minden introvertáltságomat kínkeservesen legyőzve hajnalig beszélgetek, kapcsolatokat szerzek, aztán sok-sok emailt küldök, türelmes vagyok, végtelenül kedves és állandóan elérhető, ha egy kedves meghívottnak valami nyűge van.
A Winelovers Wine Award verseny számára a kezdetektől én hívom a zsűritagokat, a kihívás is tetszett, a verseny profin szervezett, és nagyon jó a csapat, főleg, mióta Ádám Bogi az ügyvezető. A verseny lezajlik és már el is kezdjük szervezni a következőt, így volt ez az idei, ötödik versennyel is, és a japán Hidekazu Hashimoto neve az elsők közt merült fel. Őt nem én találtam, de mindig az a protokoll, hogy amennyire lehet, leellenőrzök mindenkit, Hashimoto után is kutattam egy sort, és semmi kivetnivalót nem találtam, ráadásul ASI sommelier-diplomája van (az ASI a nemzetközi sommelier szövetség), már több magyar kóstolót tartott Japánban, mérvadó kiadványokba írt, és hajlandó volt annyit áldozni a részvételre, hogy maga fizette az útját. (A verseny egyik jellemzője, hogy csak „vásárlói potenciállal rendelkező” szakembereket utaztatunk, és mivel Hashimoto nem ebbe a kategóriába tartozik, neki rögtön jeleztem, hogy „csupán” a szállását és étkeztetését tudjuk állni, ami egyébként körülbelül 400 000 Ft a három napra).
Japánban eljárás zajlik ellene – de miért is?
Nem sokkal a borverseny előtt megkaptam egy Magyarországon élő japán hölgy és magyar társa hosszú levelét, amelyben kifogásolják, roppant vehemens módon, hogy mi Hashimotót befogadtuk a zsűribe. Megvallom, 22 éve szövegek írásával és szerkesztésével foglalkozom, de abból a levélből nem derült ki számomra, hogy mi a konkrét baj Hashimotóval. Az egyetlen értelme számomra az volt, hogy csalónak tartják, akinek nincs is ASI-diplomája. Gyorsan írtam is Hashimotónak, hogy legyen kedves tisztázni magát, aki meg is tette, elküldte a diplomája sorszámát, amire rákeresve magam is láthattam, hogy minden rendben, valóban megszerezte a nagy presztízsű oklevelet.
Mire a feljelentő japán hölgy elkezdett újabb témával fenyegetni: hogy mi megsértettük az email szentségét, hogy mertük továbbítani a levelét, satöbbi. Mondtam a csapatnak, hogy én vagyok a felelős, vállalok minden következményt, én továbbítottam az emailt (ami egyébként nem volt bizalmas), amúgy meg nem tudom komolyan venni az egész hisztit kirobbantó japán hölgyet. Évekkel ezelőtt keresett meg, hogy borokkal foglalkozik, még Vince főszerkesztőként elhívtam a pezsgőtesztre (amire még a csúcsszakértők is ácsingóznak), és percek alatt kiderült, hogy a nőszemély nem tud kóstolni. Jó, megesik, attól még lehet hasznos tagja társadalmunknak (levelükben hosszan sorolták, hogy mennyit tettek a magyar borokért Japánban, még lehet hogy így is van), de ahogy teltek az évek, többnyire csak fotózkodott mindenkivel, főleg a híres borászokkal. Ritkán, de tudok nyers is lenni, nekem ebből már évekkel ezelőtt elegem lett, és mikor legutóbb mellém akart állni fotózkodni, kerek-perec elhajtottam.
Az ügyben pedig arra a következtetésre jutottam, hogy inkább Hashimotóban bízom, akiről annyi bizonyos, hogy tanult borszakértő. Ja és közben dr. Mészáros Gabriellát is megkérdeztem, az ő véleménye is Hashimoto felé billent.
Középen Hashimoto a welcome-borozáson, saját fotó
Feljelentés, fenyegetés
Eljött a borverseny ideje, éppen a repülőtéren voltam, utaztam Budapestre, amikor jött a hívás, hogy a feljelentőink nem nyugszanak, már Budapesten is feljelentették Hashimotót, és erről tájékoztatták a rendezvényünknek helyet adó Ensana Hotelt is. Első látásra aggasztónak tűnt a helyzet, de végül mindannyian arra jutottunk, hogy elengedjük a problémát.
Közben megvolt a welcome fogadás, ahová a zsűritagok is hozhattak érdekességeket, Hashimoto is hozott két palack japán bort, jók is voltak (többre nem emlékszem, sajnos nem nagyon tudtam odafigyelni a borokra). Ő egyébként barátkozott mindenkivel, odafigyelve kóstolt, egyértelmű volt, hogy igazi „wine enthusiast”.
Másnap és a többi napon fegyelmezetten kóstolt, minden rendben volt vele.
Éjjeli razzia, laza elnök úr
Utolsó éjjel túl voltunk egy remek gálavacsorán és én már rég aludtam, amikor hajnali két óra tájban két rendőr jelent meg a szálloda recepcióján. Bálint Laci, a borverseny elnöke még a bárban volt, így ő fogadta a rendőr urakat, akik elmondták, hogy Hashimoto miatt jöttek, a feljelentés nyomán. Bálint Laci a maga szigorúságával kérdezte az urakat, hogy „aztán japánul tudnak-e, vagy tolmácsot hoztak-e?”. A jámbor rendőrök egymásra néztek, tolmácsot nem hoztak, japánul sem tudtak, így aztán jóéjszakát kívántak és békésen távoztak, nyilván a hátuk közepére sem kívánták az egész homályos ügyet.
Másnap reggel egyrészt jókat derültünk a történeten, másrészt persze ott bujkált az emberben, hogy mi van, ha baltás gyilkos, én pedig éppen szerveztem a verseny utáni programját. A drága Borbélyné Gabriella fogadta is volna Badacsonyban, de ekkorra már én bizonytalanodtam el, hát hogy küldjem bárki nyakára, miközben lehet, hogy üldözi a rendőrség.
Rám várt a feladat, hogy beszéljek Hashimotóval, legyen felkészülve arra, hogy esetleg visszajönnek a rendőrök. Beszéltem is, és persze megkérdeztem, hogy mégis mi ez az egész. Elmondta, hogy a feljelentő többször állította valótlanul, hogy pályázati pénzekkel segíti magyar borok japán értékesítését, és véleménye szerint kártékony a működése, többet árt a magyar bor megítélésének, mint amennyit segít. Ezért a véleményéért – és annak hangoztatásáért – jelentette fel őt a szóban forgó hölgy.
Hashimoto és Édes Regina bírálat közben, fotók: Szmodics Balázs
Köszi, Regina!
Minden jó, ha a vége jó: a rendőrök nem jöttek vissza, a verseny utolsó napja is lezárult, és az egyik zsűritagunk, a Svájcban élő Édes Regina vállalta, hogy elviszi magával Hashimotót a Somlóra. Nagyon jófejség volt ez tőle, főleg mivel nagyon nehéz megérteni az urat, tud angolul, de igen furcsa akcentussal beszél. Regina később elmesélte, hogy végig nagyon normális és érdeklődő volt, sőt vásárolt is, a Fehérvári Borbirtokon egy magnum pezsgőt, a Kancellárnál pedig egyet a világbajnok 2021-es SomlA-ból, ami már csak a pincészetnél kapható több mint 20 000 forintért. Reginának örökre hálás leszek!
Japán hölgy, ne küldj újabb emailt!
Szándékosan nem írtam le a nevét, hogy ne küldjön újabb levelet a „jogi osztálya” (csinált egy law@… email címet, hogy komolyabbnak tűnjön).
Még az is lehet, hogy igaza van, és Hashimoto tényleg messzire ment a véleménynyilvánítással, de ezt akkor rendezzék le ők, ott.
Nekünk az egész cirkusszal csak fejfájást okoztak, mást nem értek el, sőt még fel is hívták a figyelmet a Japánban való tevékenységükre, szóval még maguknak is ártottak.
Ahogy édesapám szokta mondani: Si tacuisses, philosophus mansisses!
