Dr. Szűcs Róbert, a Jammertal társtulajdonosa nem bánta meg
Tegnap-tegnapelőtt sorra jelentek meg a felháborodott posztok egy Instagramon és Facebookon egyaránt megosztott reel (rövid videó) kapcsán, amelyben dr. Szűcs Róbert, a villányi Jammertal Borbirtok tulajdonosa, és Kövesdi Zsófia a pincészet borásza osztályoznak borvidékeket, kurtán és lesújtóan, Tokajt, Egert és Pannonhalmát egy pillanat alatt kivégezve.
Szerző: Németh Ágnes
Nyitófotó: Instagram / Jammertal
Fotó lejjebb: Jammertal honlap
Frissítve Kövesdi Zsófiának a Cassiopeia készítésére vonatkozó információval június 27-én, 11.17-kor.
Egy verseny, ahol a szakértőt is tesztelik
A dolog előzménye, hogy a Jammertal a Concours Mondial de Bruxelles (CMB) borversenyen megnyerte a legjobb vörösbor trófeáját. Nem a legjobb magyar bor lett, nem nagyaranyat kapott, hanem az összes nevezett vörösbor legjobbjának választották, márpedig 6700 száraz fehérbort és vörösbort neveztek 50 országból, tehát minimum 3000 vörösborból találták a legjobbnak a 2018-as Koh-I-Noor Merlot borukat. És mindennek a tetejébe ezt a gigaelismerést már egyszer korábban is megkapták, 2021-ben a Cassiopeia Merlot 2015 nyerte el ugyanezen a versenyen, ugyanezt a címet. Magyarként egyébként tavaly a somlói Kancellár Birtok nyerte el szintén ezt a díjat a SomlAI borukkal, csak éppen fehérbor kategóriában.
Vannak borversenyek, ahol két marokkal szórják az aranyérmeket, a CMB nem ilyen, roppant szigorú, tudom, mert rendszeresen bírálok, idén tavasszal a rozéversenyen voltam Dél-Olaszországban, előtte a pezsgőversenyen Moldovában, és azon a 2021-es versenyen is ott voltam Luxemburgban (bár az én bizottságomban nem volt magyar bor). A CMB-n nagyon nehéz aranyat szerezni, és a verseny érdekessége, hogy a bírálókat is tesztelik, ugyanis minden versenynapon egy bor kétszer szerepel, és persze kiderül, ki mennyire hű magához. 45-50 rozét kóstolva komoly kihívás ez, de jó, mert még inkább koncentrálásra késztet.
(A 2021-ben diadalmaskodó Cassiopeia Merlot 2015 hatalmas elismerésével mégsem értettem egyet. Éppen azon a nyáron volt a Siklósi Várban a Hungarian Gettogether rendezvényünk, ahol volt nálam egy palackkal ebből a borból, megkóstoltattam pár szakemberrel – szigorúan vakon – például a nálam etalonnak, konkrétan műszernek számító Romsics Lacival, és ő is, én is úgy éreztük, hogy túlságosan szárítóak a tanninok, nagy, testes bor, de nem elegáns. A CMB-n a bizottság elnöke szoktam lenni, és megesik, hogy a bírálóim között heves ellentétek alakulnak ki, nálam az a bor nem jutott volna tovább. A Koh-I-Noor Merlot-t nem kóstoltam. Zárójel most már tényleg bezárva.)
Több mint 200 like
Először Petzold Attila borszakíró felháborodott posztját vettem észre, de később Molnár Ákos, a Soproni borvidék egyik meghatározó szereplője is megszólalt, egy másik posztban Gyimesi Zsuzsanna, a HVG újságírója írt róla, és persze tömegével kommentálták véleményüket többnyire szakmabeliek. A Pannonhalmát említésre sem méltónak ítélő reelnek volt egy előzménye is, abban Mátrát tették a futottak még kategóriába, de Sopronra is vesztegettek pár kevésbé jó szót, Badacsony és Somló viszont dicséretet kaptak. A videókat tegnap délután törölték, de előtte mindkettőn több mint 200 like volt, ami kifejezetten sok az átlag videóikhoz képest (bőven van 3–10 like-os poszt, a Koh-I-Noor Merlot óriási sikere is csak 109 szívecskére volt elég).
Dr. Szűcs Róbert, a Jammertal Borbirtok egyik tulajdonosa orvosként kezdte a pályáját, majd orvosi műszerekkel foglalkozott, évek óta a 100 leggazdagabb magyar között van, 2025-ben a 95- helyen volt. A már legendának számító sztori szerint Wunderlich Alajos villányi borász borai bűvölték el a kakaspörkölttel együtt, ezért Szűcs Róbert először társult, befektetett, aztán Wunderlich lassan kikerült a mindennapi munkából és a birtok nevéből is.
Egyszerű like-vadászat?
Szűcs Róbert valószínűleg elsősorban vállalkozóként gondolkodik, nem része a borásztársadalomnak, a közösségi médiás megjelenést is marketingcégre bízza, ez egyébként első pillanatra látszik. 12 évig dolgoztam egy nagyobb kiadónál a Vince magazin főszerkesztőjeként, és a fejemet fogtam, amikor marketinghez igen, de borhoz nem értő emberekre akarták bízni a posztokat, és itt is valami hasonló látszik. A legfrissebb, tegnap kikerült reelben azt fejtegetik, hogy állva vagy fektetve kell-e tárolni a bort. Praktikus tanács, rendben, de kinek szól? Aki nem tudja, hogy ne a szekrény tetejére állítsuk a karácsonyra kapott bort, az kifizet 15 000 Ft-ot egy palack Jammertal-borért? Aligha. Hogy mennyire sikeres a dilettánsnak tűnő marketing, ahhoz elég megnézni a céginfót: a nagyjából ugyanannyi palack bort (500–600 000) készítő Vylyan Szőlőbirtok és Borászat tavalyi nettó árbevétele nagyjából négyszerese a Jammertal bevételének.
A borász ártatlan?
A videót látva első gondolatom az volt, hogy Kövesdi Zsófia, a borász nem gondolhatta ezt komolyan, és nemcsak én jutottam erre a következtetésre, hanem több kommentelő is. Zsófiát egyébként kifejezetten tehetséges borásznak tartom, aki a 2015-ös Cassiopeia idején még nem volt a borászatnál, de az ő munkáit, kísérleteit volt szerencsém kóstolni, és nagyon tetszettek.
Tegnap, a videót látva ráírtam Messengeren, megkérdezve, hogy mi volt ez, a következőt válaszolta:
„Szeretném jelezni, hogy szó sincs ilyenről, hogy nem kóstoltam volna jó pannonhalmi bort, sőt nem is állítottam ilyet. Az én véleményemet nem tükrözik a videóban elhangzottak, és ki is lettek vágva az én egyet nem értő hozzászólásaim. Határozottan nem értek egyet más borvidékek lealacsonyításával, és személy szerint őszintén sajnálom, hogy ez az amatőr módon megvágott videó ezt sugallja. Még gondolkodom rajta, hogy nyilvánosan milyen formában álljak ki az ügy érdekében.”
Frissítés Kövesdi Zsófiától:
„A 2015-os Cassiopeia tételek szüreténél ugyan nem voltam ott, viszont az évjáratot én gondoztam a hordókban, én is fejtettem ki és én házasítottam őket, a végtermék az én munkám, míg a szüreti rész és lehordózás az előző borászé. Az évjárat 2019/2020ban lett palackozva, és 2021-ben kapta a díjat.
Szakmailag a Koh I Noor Merlot a második relevation red wine elismerésem.
Azok az emberek, akik ismernek tudják, hogy mennyire szívemen viselem a magyar borvidékek sorsát, magasztalom a Tokajit (tényleg kivétel nélkül azt viszek külföldre ajándékba), és többek között Pannonhalmát is én képviseltem a tavaly rendezett osakai világkiállításon.”
Kiderül, ki Mr. Jammertal
Szintén tegnap kérdéseket küldtem dr. Szűcs Róbertnek, amelyre válaszolt is. A kérdéseket és a válaszokat változatlan formában közlöm.
– Mindkét borvidékes videó több mint 200 like-ot ért el az Instagramon, több mint dupla annyi, mint a CMB legjobb bor poszt, tehát elég sikeresek. Kinek az ötlete volt a borvidékek provokatív rangsorolása?
– A jelenlegi, a mai kor szellemét képviselő marketing-csapatunknak, magam részéről 100%-ig támogattam / támogatom az ötletet.
– Számítottatok ekkora felzúdulásra, amelyet Eger, Tokaj és Pannonhalma leszólása váltott ki? Gondolok itt többek között Petzold Attila posztjára és az arra érkezett kommentekre.
– Magam részéről igen. Azt is meg kell mondjam, a kommentek kulturáltság szempontjából minősíthetetlen stílusára nem. Maga a videó kis szösszenet, melyre nyitott érdeklődéssel vártuk a véleményeket. A civilizált véleményeket. Sajnos valami félremehetett az utóbbi időben az emberek fejében, ha egy röpke véleménynyilvánítás azonnal kihozza belőlük a legrosszabbat.
– Sokan kifogásolják a Jammertal nevében, tehát tulajdonképpen névtelenül kommentelő ember stílusát, a hozzászólásokra adott reakcióját. Eláruljátok, hogy ki a Jammertal nevében megszólaló ember?
– Én. Nincs saját szocmédia profilom, de szükségét éreztem – még ha visszafogottan is – az alpári posztokra reagálni valamit. Nota bene: mivel a Jammertal Borbirtok társtulajdonosa én vagyok, a Jammertal profil (ahol pontosan felismerhető a birtok) nevében írt bármilyen kommentért egyébként is én lennék a felelős. A negatív kommentálók között is szép számban voltak legfeljebb implicit módon (vagy úgy sem) azonosítható ágensek.
– Tényleg nem kóstoltál még kiemelkedő bort Pannonhalmáról? Infusio?
– Ez a kérdés irreleváns. A videó nem egyes birtokokról vagy borokról szólt, hanem arról, hogy világszinten például én a magam részéről hol helyezek el egy magyar borvidéket. Ha valaki tisztességesen rákérdezett volna a miértekre, tisztességes válaszokat kapott volna.
– Összességében kétségtelen, hogy mindenki Rólatok beszél, de ez a szakma, nem a fogyasztók, akiket szeretnétek elérni. Nem tartotok attól, hogy a sommelier-k büntetni fognak Titeket ezért a videóért?
– A meggyőződésem szerint Magyarországon egy sommelier a fogyasztó érdekében gazdasági összefonódások nélkül, a szakma szabályai szerint végzi a dolgát. Nem feltételezem, hogy csak azért nem ajánl valakinek egy világszínvonalú bort, mert nem tetszik neki a bortermelő világnézete. Ha nem így lenne, az erős kérdéseket vetne fel. A válaszom: a sommelier-k a kitűnő ár-érték arányra és a vevő kívánságainak minél optimálisabb kielégítésére törekszenek, tehát nem tartok attól, hogy bennünket tudatosan hátrányba kívánnának hozni.
Zárszó
Mindig kérdés, hogy adjunk a teret, biztosítsunk-e megjelenést a „bűnösnek”. Véleményem szerint igen, de csak bizonyos mértékben, hogy megismerjük a gondolkodását, és hogy válaszokat kapjunk a magunkban megfogalmazódott miértekre. Dr. Szűcs Róbert egyértelműen úgy véli, hogy az óriási siker bizonyítja nagyságát, a két kikerült videó pedig teljesen rendben van, ahogy a kommentekre adott reakciója is, márpedig ez utóbbiak sem voltak rendben, dühösek és arrogánsak voltak, idézni sajnos nem tudok, mert letörölték őket.
Az utolsó mondatával viszont biztosan tudok vitatkozni: a sommelier-k valóban a vevők legoptimálisabb kiszolgálására törekszenek, de csak azt a bort tudják szívvel-lélekkel ajánlani, amely mellett tényleg ki tudnak állni, az „egész csomaggal, sztorival együtt”, beleértve a borok mögött álló embert. Maradva a két nagyjából azonos léptékű villányi borászatnál: vajon Debreczeni Mónika intellektusa és szerénysége vagy Szűcs Róbert magabiztossága és vállalkozói attitűdje a meggyőzőbb?