Generations Case 2026
A 12 világhírű bordinasztia közös egyesülete, a Primum Familiae Vini évente kiad egy igencsak limitált példányszámú borcsomagot, ahogy most februárban is. Mindössze 12 fadobozos kollekció kapható, benne minden tagtól egy-egy különleges, aláírt borral. A csomag ára 32 000 euró, és az egyesület főtitkára tegnap megerősítette, hogy még van belőle, „de szépen fogy.”
Nem adják magukat semmi pénzért
A Primum Familiae Vini (PFV) hasonlít a magyar Pannon Bormíves Céhhez, mindkettőben családi borászatok a tagok, amelyekben a tudást és a tapasztalatot továbbadják egymásnak a generációk. Magyarországon is megesik, hogy egy jól működő, komoly presztízsű, gyökerekkel rendelkező borászat megtetszik valakinek, aki elég pénzzel és nyomással eléri, hogy a családi birtok végül kikerüljön a család kezéből, nagy elszántság kell ahhoz, hogy valaki kitartson. Képzeljük el ugyanezt hatványozottan, a PFV ikonborászataira ugyanis nyilván sorra vetnek szemet a globális gigacégek. A portói Paul Symington így válaszol ezekre:
„A PFV-re és annak tizenkét családjára gyakran a borvilág hagyományainak megtestesítőjeként tekintenek, de mi nem azok vagyunk. Mi azok közé tartozunk, akik makacsul ragaszkodnak függetlenségükhöz. Mi, a PFV tagjai nem a régi gárda vagyunk, hanem az új gárda.”
Primum Familiae Vini 12 borászatának családtagjai, fotó: PFV
A kincsek őrzői
A PFV ötlete úgy született, hogy a spanyol Miguel Torres és a francia Robert Drouhin sétáltak Drouhin burgundiai birtokán, és a globalizáció kihívásairól beszélgettek. Az ötletet találkozó követte, és 1991-ben megszületett a PFV. A legrégebbi család az Antinori 1385-ből, a „legfiatalabb” tag pedig az 1942-ben alapított Tenuta San Guido.
2020-ban indították el a „Család, mint fenntarthatóság” névre keresztelt díjat, amelyet évente egy-egy olyan családnak adnak – 100 000 euró kíséretében –, amely fentarthatóságot képvisel, értéket teremt, és a tudást generációk óta örökíti tovább, akárcsak a PFV, de az élet más területein. A 2025-ös díjazott egy negyedik generációs japán lakkozó, aki gyantából készít UV-fénynek ellenálló lakkot, és ezzel segít művészeti alkotások megőrzésében. A 2024-es díjazott egy belga hegedűkészítő, a 2023-as pedig egy 200 éves gyapjúfeldolgozó manufaktúra, amelynek vezetője, Brun de Vian-Tiran közreműködött a 2026-os Generation Case tervezésében. A fadoboz egyébként egy Cognac-ban tevékenykedő alkotó, Thierry Drevelle mester alkotása.
Akit érdekel, itt jeletkezhet június végéig.
Minden ajtót kinyit
A Generations Case tehát minden tekintetben igazi kincse lehet bármely borgyűjteménynek. Szigorúan csak 12 doboz készül évente, mindegyik sorszámozott (1/12, 2/12 stb.), és mindegyik palackba bele van vésve az adott család azon tagjának aláírása, aki a konkrét tételt kiválasztotta. A 32 000 eurós doboz azonban nemcsak 12 kiváló bor egy csinos dobozban, sokkal több annál: a tulajdonosa belépést kap egy olyan világba, amely egyébként meglehetősen zárt. VIP-vendég lesz a 12 ikonbirtoknál, és ez alighanem elég vonzó hozzáadott érték.
A Generations Case 2026 tartalma:
Egon Müller – Scharzhofberger Riesling Auslese 2001
Champagne Pol Roger – Sir Winston Churchill 2002
Maison Joseph Drouhin – Montrachet Marquis de Laguiche 2018
Tempos Vega Sicilia – Vega Sicilia Único 2004
Marchesi Antinori – Solaia 2010
Familia Torres – Grans Muralles 2018
Tenuta San Guido – Sassicaia 2017
Domaine Clarence Dillon – Château Haut-Brion 2015
Famille Perrin – Château de Beaucastel Hommage à Jacques Perrin 2009
Baron Philippe de Rothschild – Château Mouton Rothschild 2016
Symington Family Estates – Graham’s The Stone Terraces 2011
Famille Hugel – Pinot Gris Sélection de Grains Nobles 2009
Akit érdekel, keresse személyesen Christophe Brunet-t, a PFV főtitkárát.
Személes kis színes
A 12 birtokból kettő jelenlegi tulajdonosát személyesen ismerem, mivel Marchese Piero Antinori és Miguel Torres is elfogadták meghívásomat az általam szervezett Vince Budapest Wine Show egy-egy mesterkurzusára (2010-ben, illetve 2018-ban).
Továbbá eljutottam a burgundiai Drouhin, a bordeaux-i Mouton Rothschild és az elzászi Hugel birtokokra, és Dillon kivételével minden birtokról kóstoltam már bort.
Miguel Torres nagyon nehezen állt kötélnek, hét éven keresztül keresztül folyamatosan kaptam az udvarias visszautasításokat, majd 2018-ban azt írtam neki: „Nem adom fel könnyen, annyira szeretném Önt meghívni, hogy ideköltöztem a szomszédságába, Penedésbe.” Rá pár napra sofőrt küldött értem, hogy megbeszéljük a részleteket, márciusban pedig egy mesés mesterkurzust tartott a Corinthia Budapest Hotel 200 fős báltermében.
Családban marad. Fotó: PFV