„Idegesítőek ezek a borfogyasztók”
Előre bocsátom, hogy nem értek egyet a lenti listával, bár a szerző, Robert Joseph brit borszakíró is inkább szarkasztikus provokációnak szánta. Joseph Bordeaux-ban és Grúziában is készít bort, és valószínűleg nem sikerül kellő mennyiséget értékesíteni, így aztán keserű a szőlő, a fogyasztókra fogja a sikertelenségét…
Szerző: Németh Ágnes
Nyitófotó: Pexels / Ari Roberts
Nehezíti Robert Joseph életét az is, hogy korábban a német Meininger International angol nyelvű hírlevelének főszerkesztője volt, ám ez megszűnt, s vele az ő munkája is. A német médium azt kommunikálta, hogy egyéb tevékenységiekre fókuszálnak. Ám aztán mégsem szűnt meg a Meininger International, csak átalakult – mégpedig úgy, hogy már nem Robert Joseph szerkeszti, ő pedig írásaival kénytelen-kelletlen átköltözött a LinkedInre.
„A borfogyasztóban van a hiba”
Ez Robert Joseph cikkének címe, majd így folytatja:
„A demokrácia nagyszerű rendszer lenne, ha nem volnának olyan megbízhatatlanok a szavazók. A boripar csodaklassz hely lenne, ha azok, akik megisszák a cuccot, nem lennének olyan idegesítők.”
A teljes lista itt olvasható, íme belőle pár részlet:
– Képesek édes vörösbort inni, akár 18 g/l cukorral.
– A szőlőfajtáknak csak egy idóta módra leszűkített csoportjához ragaszkodnak.
– Sprite-tal hígítják a fehérbort.
– Önszántukból megisszák a proseccót.
– Örömmel isszák a gyümölcsökkel ízesített borokat.
– Vagy éppen a natúrborokat istenítik, amelyeknek egérszaga és egéríze van.
– Túl fiatalon vagy túl öregen isszák a borokat.
– Rossz hőmérsékleten, rossz pohárból, rossz ételekkel párosítva isszák a borokat.
– Naívak, mert lenyűgözi őket egy nehezebb palack vagy egy fényesebb címke.
– És a legbosszantóbb, hogy száraz január címén egyáltalán nem isznak bort egy hónapig.
(satöbbi)
Elég nyilvánvaló, hogy Robert Joseph csak reakciókat akart kiváltani, egy nap alatt érkezett is 28 komment, ami azért nem olyan sok, de hát az írás is fura, mert szidja az olvasóit / vásárlóit, aztán a kommentekre válaszként meg azt írja, hogy ő a listában jellemzett fogyasztókkal van. Se füle, se farka, és még csak nem is vicces.
Nyugodtan tegyél jégkockát a borba!
A Borbulvár.hu viszont mindenkinek szól, annak is, aki szereti az édes vörösbort, és annak is, aki egyelőre az Irsai Olivéren kívül nem ismer más szőlőfajtát.
Sőt, elárulom, hogy időnként szoktam jégkockát tenni a fehérborba vagy a pezsgőbe, ha még nem hűlt le eléggé. Nyilván egy Gere Kopárba nem tennék, de egy egyszerű, korrekt fehérbort ilyen módon hűteni egyáltalán nem szentségtörés.
És azt is elárulom, hogy először borzasztó ízűnek tartottam a champagne-t, komoly „munkát tettünk bele” a nővéremmel, hogy megértsük, mit szeretnek benne annyira (aztán úgy megszerettük, hogy azóta is champagne után sóvárgunk, hát kellett ez nekünk?).
És tizenévesen én is ittam boroskólát, aztán meg cukrozott retteneteket az egri Szépasszonyvölgyben, vagy a badacsonyi sátorsoron.
A mediterrán országban élők úgy nőnek fel, hogy a családi asztalon normális bor van, amit jó pohárból isznak, és nem tabu, hanem az élet és az étkezés része a bor. A franciáknál még az oktatásnak is része az alapvető borkultúra, a gyerekek is belekóstolnak a szüretelésbe.
Ahol jelenleg élek, a spanyol pezsgőgyártás központjában az iskolák falai tele vannak a gyerekek által készített vagy gyerekeknek szóló festményekkel (lásd lejjebb), van szőlő, szüreti buli, pezsgőpukkanás és sok egyéb. Minden iskolás osztályt elvisznek a Codorníu pezsgőpincészetbe, ahol 30 kilométer hosszú pincerendszer van, és kisvonattal viszik a gyerekeket a pincelabirintusban veszett gyorsan kanyarogva – nagy élmény nekik, és az élmény összekapcsolódik a minőségi pezsgővel, és megértik, hogy itt dolgozik apa, meg a nagynéni, ebből van pénz ételre, ruhára, nyaralásra.
Majd, ha Magyarországon is egészségesebben állunk a borhoz, és nem a sátán italaként tekintünk rá, akkor magától értetődő lesz a normális pohár és egy kis alaptudás.
