Pompeiben a romok közt nő a szőlő
Mi a közös Pompeiben és Verőcében? Mindkét helyen római birodalmi emlékekből alkottak valami újat, ami növeli a turizmust, ezáltal a bevételt, ezáltal a munkahelyek számát. És mi a különbség? Az egyik sikeres, a másik nem annyira. A verőcei „zsiráfketrecről” itt lehet bővebben olvasni.
Fotók: Instagram/ Pompeii Parco Archeologico
Szerző: Németh Ágnes
A régészet is lehet szexi
Verőce kétségtelenül nem egy liga a mindenki által ismert Pompei városával, de a Vezúv kitörése miatt az I. században hamuvá és kővé lett város helyén létesült Archeológiai Park vezetői akár ülhetnének is nagy nyugalomban, mondván, hogy úgyis jön a vendégsereg. Ők ehelyett haladnak a korral, interaktív, látványos, modern látogatóközpontot hoztak létre, folytatják a feltárásokat, haladnak a fenntarthatóság felé és aktívan kommunikálnak. Az Instagram-oldaluk kifejezetten népszerű, a kerek egy évvel ezelőtti bejelentésüket (lent) például 18 ezer ember like-olta. A felfedezés: a Villa del Misteri, egy nagyjából 100 évvel ezelőtt felfedezett épület egyik frissen kiásott termében találták azt freskót, amelyen „Dionüszosz, a bor istene felvonulása látható: bakkhánsnők, akik táncosnőként, de vadásznőként is ábrázolva vannak, levágott kecskegidával a vállukon vagy karddal és állati belekkel a kezükben; fiatal szatírok hegyes fülekkel, akik kettős fuvolán játszanak, míg egy másik akrobatikus mozdulattal boráldozatot hajt végre, hátrafelé öntve egy szarvasagancsból egy alacsony kupa felé. A kompozíció közepén egy nő áll egy fáklyát tartó öreg szilénnel – a nő egy beavatandó, vagyis egy halandó nő, akit egy éjszakai rituálé során beavatnak Dionüszosz, a meghaló és újjászülető isten misztériumába, és ugyanezt ígéri követőinek is.”
A vakoknak is legyen jó
Múlt év októbere óta a legikonikusabb helyszínek 3D-ben reprodukált modelljei is láthatók, ezekhez tapintható segédeszköz is tartozik, amely bemutatja a város történetét. Ez egy multiszenzoros és akadálymentes útvonal, amelyet a „Pompei tra le mani” (Pompei a kezedben) projektnek köszönhetően hoztak létre.
Élettel telik meg a kővé vált város
Már a fent említett freskó felfedezése előtt jóval, a 90-es évektől kutatták Pompei mezőgazdaságát és ezzel együtt szőlészetét, bortermelését, a tragikusan elpusztult városlakók étkezési szokásait. Az egykori szőlészeti technikákat rekonstruálják majd 6 hektáron, amelyen organikus művelést fognak folytatni, és a borvidék – Campania – két jellemző fajtáját, a greco és az aglianico szőlőket telepítik egy nagy borászati csoporttal együtt működve. A csoport egyik borászata a Feudi di San Gregorio, velük közösen készül majd a bor. Egyrészt az a cél, hogy a szőlőültetvényen keresztül is mesélhessenek Pompeiről, de az is, hogy magas minőségű bor készüljön – nem szándékoznak a római kori vizezett, fűszerezett borokat rekonstruálni, hanem valódi, piacképes borra készülnek. A projektben olyan szakértők vesznek részt, mint Attilio Scienza professzor a Milánói Egyetemről. És bár találtak olyan korabeli szöveget, amely szerint Pompeiből inkább kenyeret fogyasszunk, a projekt gazdái bizakodók.
„Több mint 100 hektárnyi zöldterülettel rendelkezünk, amelyet költségforrásból fejlesztési és bevételi forrásává, valamint rendkívüli oktatási lehetőségek forrásává szeretnénk alakítani. Az emberiség története a neolitikumtól kezdve a mezőgazdaság története, és a mezőgazdaság, amelynek gyökerei a kultúra szóhoz vezethetők vissza (agrikultúra – kultúra), elengedhetetlen Pompei, valamint az egész római és középkori történelem megértéséhez” – kommentálta Gabriel Zuchtriegel a park igazgatója az olasz WineNews kiadványnak.
A vulkánikus talajba nemcsak szőlőtőkék kerülnek, hanem olívafák és sok egyéb. A telepítés már elkezdődött, sőt a képek tanúsága szerint egy-két parcella már terem is, de a beruházás egyelőre csak viszi a pénzt, főleg, hogy a feldolgozó is ezután készül el, de a sajtóhírek alapján minden sínen van.
Forrás: WineNews.it, DrinksBusiness
